Konsztantyin Nyikityenko
1939 szeptember elsején, Adolf Hitler Lengyelország elleni támadásával kezdődött el a második világháború, melybe a Szovjetunió a náci Németország oldalán már szeptember 17-én belépett. Lengyelországnak természetesen nem volt elegendő ereje ahhoz, hogy szembeszállhasson a két nagyhatalommal. Az országot megszállták és a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékának megfelelően felosztották a győztesek között. Hitler és Sztálin megegyezése következtében a nyugat-ukrajnai területek (Ukrajna egyéb részei már 1918-1920 óta a szovjetek uralma alatt voltak) ezt követően egyesültek Oroszországgal és e területek lakóinak lehetőségük nyílt arra, hogy megtapasztalják a szovjet élet „gyönyöreit”.
A szovjet historiográfiában ezeket az eseményeket az „arany ősz” elnevezéssel illetik.
Az igazság kedvéért el kell ismerni, és ez vitathatatlan, hogy Nyugat Ukrajna szovjetizációjának kezdetén (1939-1941) nem lehet nem megemlíteni azt a nyilvánvaló pozitívumot, hogy végre megtörtént az ukrán területeknek egy államban való egyesítése. Hogy csak néhányat említsünk - a (korábban csak Lengyelország mezőgazdasági és nyersanyagtermelő függelékeként létezett) régió iparosítása, a képzés ukrainizálása, azaz az ukrán iskolák és felsőoktatási intézmények számának növelése, Ukrajna keleti területeiről az ukrán nyelvű irodalom behozatala. A Lvovi egyetemet Ivan Frankóról nevezték el, az Ukrán Drámai Színházat pedig (igaz, valamiért a Lvovi konzervgyár munkásainak, és nem mondjuk a színház művészeinek vagy a lvovi értelmiségnek a kérésére) – Leszja Ukrainkáról.
Bővebben az Orosz Tükör 176-ik számában.