Andrej Piontkovszkij[1]: Alekszej Maszlov négy perce
A folyamat visszafordíthatatlanná válik
A Kínai Népköztársaság (KNK) felelőssége a SARS-CoV-2[2] világjárványért óriási. Először is, a kínai kommunista vezérek közösen az etióp marxista Ghebreyesus[3]-szal tudatosan elfedték a járvány mértékét és azt bizonygatták a világnak, hogy a koronavírus nem terjed emberről emberre. Tajvannak (amely kitűnően birkózott meg a járvánnyal) az előzetes figyelmeztetésre tett elkeseredett próbálkozásait Ghebreyesus elvetette. Osztályszemléletű agyában Tajvan Kína egy lázadó tartományaként van jelen.
Sőt mi több, elég hamar kiderült, hogy a békés vírus 2019-ben a Vuhani Víruskutató Intézet (Wuhan Institute of Virology, WIV) Si Cseng-li (Shi Zhengli) asszony vezette laboratóriumából szabadult ki, körülbelül úgy, ahogyan a Csernobili Atomerőmű négyes reaktorblokkjából a békés atom kiszabadult. Kísérleteikbe belefeledkezett tudósok bosszantó baklövése.
A smoking gun (füstölgő csövű fegyver, azaz egyértelmű bizonyíték) a nagytekintélyű tudományos folyóirat, a Nature Medicine hasábjain volt fellelhető, mégpedig Si Cseng-li és az Észak-Karolinai Egyetemen (NC State University) vele együtt dolgozó munkatársainak a "A SARS-like cluster of circulating bat coronaviruses shows potential for human emergence" Nat Med 21, 1508–1513 (2015) című közleménye.
Ebben a szerzők látnokokként konstatálták: "We generated chimera virus which may pose future threats"[4].
A Si Cseng-li és kollégái által létrehozott hibrid (kiméra) vírus, mint azt sikerükként a világ tudományos közösségének bejelentették, mindkét „szülőjének” hasznos tulajdonságait örökölte, a SARS-nak, hogy képes megfertőzni embereket, és a denevérek emberre ártalmatlan koronavírusának, amely a SARS-énál jóval nagyobb sebességgel képes terjedni.
Az USA-ban az ennyire veszélyes kísérletek tiltottak, ezért a kutatócsoport egy része a teljes kísérleti anyaggal 2015-ben áttette a székhelyét Vuhanba, ahol már a Kínai Tudományos Akadémia intézetében folytathatták a kutatásaikat egy olyan laboratóriumban, amelyet Si Cseng-li vezetett. A veszélyes kimérának aztán ebből a laboratóriumból kellett sorsszerűen kiszabadulnia.
Márciusban és áprilisban az USA és más nyugati államok vezetői egyre élesebben kezdték felvetni Kína járványért viselt felelősségének kérdését.
A Kínát rágalmazók mérgeshangú kioktatására a maga világos, láttató stílusában április 15-én az Oroszországi Föderáció külügyminisztere, Lavrov vállalkozott.
„Ez teljességgel megengedhetetlen. Nem kell mindenkiről saját magunkból kiindulva ítéletet mondani. A nyugati kollégák ilyen értelmű, minden határon és illendőségen túlmenő fejtegetéseitől az embernek égnek áll a haja.”
Azt ki lehet találni, hogy mi történt a miniszter úr hajával, amikor a Kína felelősségéről szóló diskurzus váratlanul a Kreml propaganda csatornáiba terelődött. Ott aztán néhány napon át minden határt és illendőséget áthágott. Ennek apoteózisát Vlagyimir Szolovjov április 20-i műsora [5]hozta el.
Az átlagos orosz tévénéző számára először mondták el részletesen a Nature nevezetes cikkére hivatkozva a legendás Si Cseng-li történetét. 2014-ben a egy mesterséges koronavírus (potential for human emergence[6]) létrehozásának történetét, hogy az USA-ban ezeket a kutatásokat tiltják, és hogy Vuhanba költözött, ahol a laboratóriumot vezette.
Igazi szenzációszámba mentek az Oroszországi Tudományos Akadémia Távol-Keleti Intézete mb. igazgatójának, Alekszej Maszlovnak a jövőbeni nemzetközi vizsgálatok és bírósági tárgyalások szempontjából nagyon értékes bizonyítékai. Maszlov, az egyes számú hivatalos Kína-szakértő, aki az Oroszországi Föderáció elnökét Kínába kísérő delegációk állandó tagja, gyakran tűnik fel a televízióban, miközben Oroszország és Kína mély stratégiai partnersége eszméjét hirdeti és magyarázza.
De április 20-án este a tekintélyes sinológustól egy sajátos „Nem hallgathatok[7]” -ot hallhattunk, Kínára zúdított, sokkal keményebb és konkrétabb vádak özönét, mint amilyeneket Trumptól és egyéb johnsonoktól már megszokhattunk.
„Nyilvánvaló, hogy a vuhani laboratóriumból történt a kiszivárgás. Kína már régóta finanszíroz területén végzett veszélyes kísérleteket, embereknek vírusokkal való megfertőzéséig bezárólag. A halandóság e laboratóriumban nagyon magas. A vuhani karantén Si Cseng-li laborjának lezárásával kezdődött, ezután az egész Víruskutató Intézetet zárták be, és csak ezt követően a várost.”
Mi történt?! Egy ilyen szintű tisztviselő (mert Maszlov elsősorban az, és csak másodsorban Kína-szakértő meg a vusu[8] (wushu) mestere) az információs hadak Gruppenführerjének kiemelt műsorában[9] nem ejthet ki a száján a Kínával fennálló „baráti kapcsolataink” kontextusában ennyire gyalázkodó kijelentéseket jóváhagyás, sőt mi több, felülről érkezett egyenes utasítás nélkül. Másként már mindkettőjüket kivégezték volna, vagy ami még ennél is rosszabb, a gyógyító eljárás keretében rá lettek volna kötve az elhíresült csemizovi (kínai) lélegeztetőgépekre[10].
Április 20-át követően a hivatalos oroszországi tömegtájékoztatásban már egyáltalán nem jelent meg a kínai felelősség témája. Maszlov rendszeresen feltűnik a képernyőn, de úgy nyilatkozik, mint annak előtte, kizárólag a „Moszkva-Peking, népeink közös útján. Putyin és Hszi hallanak minket, hallanak minket” stílusban.
Hogy megválaszoljuk a kérdést, mi is történt a) április 15. és 20. között és b) április 20. után, ahhoz az orosz-kínai kapcsolatok általános helyzetét kell áttekintenünk.
A posztkommunista Oroszország kormányzatai az utolsó negyedszázadban - következetesen és odaadóan -, egyoldalú stratégiai engedményeket tesznek Kínának. Ezt a világtörténet teljesen egyedi geopszichológiai jelenségének nevezhetjük. A kínaiak - érdekeiknek megfelelően -, nagyszerűen használták ki a dicsvágyó orosz politikai „elitnek” a hidegháború és világhatalmi státusz elvesztése valamint a birodalom szétesése miatti mély komplexusát.
A hatalmi és hatalom körüli körök számára egyszerre divatossá vált az ideológiailag másodlagos „eurázsiai eszme”, amely a Nyugatra való sértődöttség szolgálatába állt, és az orosz „elit” számára pszichológiai (intim) betétként szolgált a Nyugattal való viszony kritikus napjaiban. Blok mohó- és vágottszemű szkítáinak[11] nagyon is akaródzott ráijeszteni és megzsarolni a számukra örökké vonzó és örökké gyűlölt Nyugatot, ázsiai pofát vágva felé. A maszk (amelynek egyébként semmi köze a mai Ázsiához) aztán fokozatosan szervesült és az oroszországi „elitnek” másmilyen pofája már nem is maradt.
A kínaiak mindezt nagyon jól értették, és szkeptikusan, de ugyanakkor gyakorlatiasan és jó adag leereszkedéssel meg nagyképű lenézéssel nézték az orosz udvarlást.
Teltek az évek és az Orosz beteg komoly lelki baja egyre csak súlyosbodott. A „Nyugatra való Sértődés”, „a Nyugattal való konfrontáció” fokozatosan a pravoszláv-tolvaj Dzsúdómahirija[12] és a dekadens angolszász világ közti egészpályás hibrid háborúvá fejlődött. Értelemszerűen megnőtt a Kárpátok bérceiről kezeiben lelkiségének pótkromoszómáját[13] lengetve leereszkedett árja törzsünknek a Kínai Népköztársaságtól való immár nemcsak pszichológiai, hanem politikai és gazdasági függése is.
2014. május 24-én a Kínai Népköztársaság elnökhelyettese, Li Jüan-csao (Li Yuanchao) a Szentpétervári Gazdasági Fórumon közvetlenül az északi barbárok vezére felé fordulva kijelentette, hogy „Az Önök országa hatalmas és bőven termő. Csak nincs rend benne. Majd jönnek a munkaszerető kínaiak, és megteremtik a saját Mennyei Rendjüket”.
Peking egyelőre nem erőlteti, hogy az Oroszországi Föderáció formálisan is kapituláljon az Új Rend előtt, mert a működő oroszországi adminisztráció aktívan, tiszta szívvel és gyümölcsözően működik együtt a Távol-Kelet és Szibéria győztes államával, közreműködik a Mennyei Birodalom „életterének” tervszerű kiterjesztésében. Kína mindent megkapott Moszkvától, amire ma szüksége van „élenjáró gazdasági fejlődési zónáinak” táplálásához.
A folyamat visszafordíthatatlanná válik, és egy (Peking által megválasztott) pillanatban a nyersanyagszállító függelék és a hatalmi központ, az anyaország testvéri együttműködésének paraméterei jogilag rögzített formát is öltenek. Az 1689-es Nyercsinszki szerződés[14] szerint a Közép Birodalmához tartozó területek mindenképpen visszatérnek a történelmi haza kebelére. A kínai érdekek számára fontos egyéb területek pedig, mint vele baráti viszonyban lévő szubjektumok majd valamilyen formában intézményesítve teszik ugyanezt.
Az oroszországi „elit” mély megelégedéssel veszi tudomásul történetbölcseleti alapú visszatérését a Nagy Jüan Birodalom biztonságos kikötő-öblébe, ahol a kínai szekérkaraván egy batárjából sorvadt kis öklüket rázva üvölthetik a nagyképű pindoszok[15] felé: „A hatalmas Kínával együtt 1,5 milliárdnyian vagyunk”.
Az apparatcsik Alekszej Maszlov négypercnyi igazmondása nem csak, sőt leginkább nem is a koronavírusról szólt. Ez az orosz hatalom csúcsain lévő néhány szereplő elkeseredett kísérlete volt arra, hogy ha talán az utolsó pillanatban is, de kitépje magát a Nagy Testvér fojtogató öleléséből. Feltétlenül nézzék meg a csatolt videón, hogy hogyan beszél Maszlov ez alatt az ő négy perce alatt. Egy ember, aki Oroszországban a leginkább informált az orosz-kínai kapcsolatok valódi természetét illetően, és aki már rég beépült ezeknek a torz kapcsolatoknak a rendszerébe, egy a kezébe adott szöveget mond el, látható megelégedettséggel és átéléssel, a napi rutinhazugságok súlyától megszabadulva, fellélegezve. Könnyű és kellemes dolog volt igazat mondania.
Másnapra az Orosz Föderáció öngyilkos külpolitikai irányvonalát megváltoztatni akaró ismeretlen, de befolyásos emberek makacs kísérletét Peking legfelsőbb szintjéről érkező éles hangú ledorongolása azonnal megállította.
Ezer oka van annak, amiért a nemzetellenes, velejéig korrumpált, semmirekellő és silány, Oroszország méltóságát meggyalázó putyini rezsimnek mennie kell. De elég, ha csak az első miatt, mivel ez a rezsim nem más, mint Oroszország felszámoló bizottsága.
Andrej Piontkovszkij
[1] Andrej Andrejevics Piontkovszkij / Андре́й Андре́евич Пионтко́вский /1940-/ orosz matematikus és újságíró. Több, mint 100 tudományos publikációval rendelkezik. Az irányítástechnika, a globális modellezés és az atomstratégia szakértője. A Római Klub keretein belül a számítógépes világmodell felállításán dolgozott. Elhagyta Oroszországot, amikor FSZB ügynökök lefoglalták az „Echo Moskvi” rádiócsatornával való levelezését. [2] severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 – a WHO 2020.02. 11-óta a COVID-19 - coronavirus disease betegséget okozó új típusú koronavírusra alkalmazott hivatalos elnevezése. [3] Dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus (1965-) a WHO főigazgatója (a ford.) [4] Olyan kiméravírust hoztunk létre, amely a jövőben fenyegetést jelenthet. [5] ld. a 8. sz. jegyzetet [6] emberben is képes megjelenni [7] Lev Tolsztoj 1908-ban írt röpiratának szállóigévé vált címe (ford.) [8] Az 1949-től összefésült kínai harcművészet(ek) összefoglaló neve. [9] Vlagyimir Szolovjovnak az első csatornán 2020. 04. 20-án sugárzott műsoráról az Este Vlagyimir Szolovjovval” van szó. A hivatkozást megnyitva a 43.55. perctől 47.55. percig tartó részben beszél A. Maszlov. [10] Szergej Viktorovics Csemizov (1952-) a Rosztech állami gépipari egyesülés vezérigazgatója, (KGB-FSZB) vezérezredes. Az egyik uráli cégük által gyártott lélegeztetőgépek gyulladtak ki Péterváron és Moszkvában is. [11] Alekszander Blok: Szkíták. Lator László fordítása „Keletiek, szkíták vagyunk, igen, vad, sóvár, ferdeszemű fajta. /…/ A fullasztó, halálos hússzagot, a hús színét-ízét szeretjük. A mi bűnünk, hogy csontotok ropog, Ha gyengéd mancsunk ráeresztjük?” [12] Dzsúdómahirija (Дзюдохерия) – az Andrej Piontkovszkij bevezette terminus szatirikus formában összegzi Vlagyimir Putyin politikai rendszerének és kormányzatának tartalmát. A dzsúdó (Putyin kedvenc küzdősportja) és Moammer Kadhafi politikai rendszere, a Dzsamahiríja hivatalos elnevezésének összetételéből származik. [13] Vlagyímir Megyinckij /Владимир Мединский/ orosz kulturális miniszter beszélt korábban az orosz nép lelkiséggel összefüggő többlet kromoszómájáról. [14] Az 1689-es megállapodás először jelölte ki Kína és az Orosz Birodalom határait. Ezt a XIX. században még két, az Orosz Birodalom számára jelentős területi növekedést biztosító szerződés követte. Ha tehát visszaáll a 17. században megállapított első orosz-kínai határ, az oroszok elveszítik az Amúr vidékét, Habarovszkot és Vlagyivosztokot. Jellemző, hogy a három nyelven, latinul, oroszul és kínaiul írt szerződés orosz nyelvű példánya elveszett. [15] A görög Pindosz hegységet jelölő szót részben Dél-Oroszországban és Ukrajnában a helyi görögök megnevezésére használták, majd ez és a szerbből és horvátból 1996-ban átkerült pindusz – kifejezés (ezekben a délszláv nyelvekben a külföldi béketeremtőket hívták így) támadt fel a 21. század elejének posztszovjet, vagy inkább neonacionalista, vulgáris nyelvi közegében. A három keleti szláv államban a pindoszok, vagy pinduszok alatt ma elsősorban az amerikaiakat értik. Ez egy pejoratív kifejezés, kb. az amerikai spanyolajkúak gringo szavával hozható párhuzamba, de orosz közegben inkább a rezsim és médiája használja.