Az emberek mindenĂŒtt, de OroszorszĂĄgban kivĂĄltkĂ©pp imĂĄdjĂĄk azokat, akik azt ĂĄllĂtjĂĄk magukrĂłl, hogy termĂ©szetfölötti, megmagyarĂĄzhatatlan kĂ©pessĂ©gekkel rendelkeznek, a javasasszonyokat, jĂłsokat, boszorkĂĄnyokat Ă©s termĂ©szetgyĂłgyĂĄszokat. AnnĂĄl nĂ©pszerƱbbek, minĂ©l magabiztosabbak, arrogĂĄnsabbak Ă©s szuggesztĂvebbek. A tudomĂĄny rĂĄadĂĄsul ma mĂĄr nem elsĆsorban arrĂłl hĂres, hogy megmagyarĂĄzza, hogy mitĆl is villĂĄmlik, meg dörög, megmondja, mit kell tenni, ha torokgyĂkos a gyerek, s rĂĄmutat, hogy nem a tömjĂ©nes fĂŒstölĆ segĂt, hanem egy injekciĂł.
A tudomĂĄny, a jĂłzan Ă©sz ma mĂĄr nem mond ellent sokak hitĂ©nek. Pontosan a tudomĂĄny beszĂ©l olyanokat manapsĂĄg, hogy a DNS egy megĂrt szöveg, vagyis valamennyiĂŒnk minden egyes sejtje hordoz egy, az Ă©lĆlĂ©ny összes tulajdonsĂĄgĂĄt tartalmazĂł szövegkönyvet (ki Ărta?), hogy ĆsrobbanĂĄs az eredĆje mindennek, vagyis az egĂ©sz vilĂĄgegyetem, s mi mindannyian egy kiterjedĂ©s nĂ©lkĂŒli pont robbanĂĄsszerƱ tĂĄgulĂĄsĂĄnak maradvĂĄnyai Ă©s következmĂ©nyei vagyunk (jövĂŒnk a semmibĆl), hogy az atomok, amelyekbĆl minden ĂĄll, többnyire anyagmentes energiacsomĂłk, hogy az egĂ©sz Föld az ĂŒres terek elhagyĂĄsĂĄval elfĂ©rne egy kiskanĂĄlban, hogy a kvantummechanika arrĂłl szĂłl többek közt, hogy egy atom egyszerre kĂ©pes lenni több helyen, s hogy a vilĂĄgmindensĂ©gben annyi Nap szerƱ csillag van, amennyi homokszem a Föld összes strandjĂĄn, s.t.b. Azt ĂĄllĂtja, hogy a vilĂĄgmindensĂ©g egy kirakĂłs jĂĄtĂ©k, melyet energialabdacsokbĂłl raktak összeâŠ
Vagyis egy becsĂŒletes ateistĂĄnak igencsak megnehezĂŒlt a dolga, ha a jĂłzan eszĂ©vel szeretnĂ© megĂ©rteni, s megmagyarĂĄzni, hogy mik vagyunk, hol vagyunk, ha nem hajlandĂł elfogadni, hogy valaki ezt nagyon ĂĄtgondolta, mielĆtt megcsinĂĄlta. NehĂ©z belĂĄtnia, hogy az, hogy valami, ha alkalmazkodni kĂ©pes, s rengeteg az ideje, mĂ©g nem magyarĂĄz meg semmi lĂ©nyegeset. Hogy amikor azt mondja, hogy âTermĂ©szetâ, nem igazĂĄn tudja, mirĆl is beszĂ©l. Meg kell Ă©rtenie, hogy nem tudjuk a leglĂ©nyegesebbet â mi az, hogy Ălet. Hogy templomi maskarĂĄba öltözött handabandĂĄk hĂłkuszpĂłkuszĂĄnak Ă©s gyermeteg mesĂ©inek elutasĂtĂĄsĂĄbĂłl nem következik, hogy azoknak nincs esetleg mĂ©gis valamiben igazuk. VeszĂ©lyes dolog tehĂĄt manapsĂĄg egy becsĂŒletes ateistĂĄnak a tudomĂĄnyra hivatkozni.
Alexandr Petrovics Moszkva központjĂĄban bĂ©relt egy orvosinak kikiĂĄltott szobĂĄt egy hivatal földszintjĂ©n. 2-3 ember mindig ĂŒldögĂ©lt az ajtaja elĆtti szĂ©keken. Hogy ne hallatsszĂ©k ki a folyosĂłra, hogy mi törtĂ©nik odabenn, folyamatosan szĂłlt a szobĂĄban egy fali rĂĄdiĂł. Volt ott egy ĂrĂłasztal szĂ©kkel, ahol Ć ĂŒlt, egy szĂ©k az asztal oldalĂĄnĂĄl, ahol a beteg ĂŒlt, volt egy szekrĂ©ny, s egy magasĂtott fĂ©mvĂĄzas vizsgĂĄlĂłasztal, ahol a gyĂłgyĂtĂĄs folyt. Inas, energikus, minden fölös sĂșlytĂłl mentes közĂ©pkora vĂ©gĂ©n jĂĄrĂł fĂ©rfiember volt Alexandr Petrovics, mindig tiszta fehĂ©r köpenyben. Mosolya barĂĄtsĂĄgot sugĂĄrzott, optimizmust, elfogadĂĄst Ă©s megĂ©rtĂ©st, mindenfĂ©le bizalmaskodĂĄs Ă©s tudĂĄsfölĂ©ny Ă©reztetĂ©se nĂ©lkĂŒl. Az elsĆ talĂĄlkozĂĄskor beszĂ©lni kellett, hogy ki vagyok, hogyan kerĂŒltem hozzĂĄ, miközben â elmondĂĄsa szerint â Ć rĂĄhangolĂłdott a pĂĄciensre, s kĂ©pes volt nĂ©hĂĄny perc utĂĄn lĂĄtni, mibĆl is van összerakva a delikvens, s hogy mi jĂĄtszik rosszul a szervek Ă©s szövetek zenekarĂĄban. Hol kell beavatkozni, hogy helyreĂĄlljon az összhang. Ha Ășgy gondolta, lehetsĂ©ges, Ă©s van Ă©rtelme a közös munkĂĄnak, akkor megbeszĂ©lt a beteggel egy idĆintervallumot, amikor rendszeresen jĂĄrni kellett hozzĂĄ. Ez többnyire kĂ©t hĂ©t volt, mialatt napi rendszeressĂ©ggel fel kellett keresni. Vinni kellett egy lepedĆt, ami egy zacskĂłban bekerĂŒlt a szekrĂ©nybe. A szolgĂĄltatĂĄs ellenĂ©rtĂ©ke többnyire a betegre volt bĂzva. A kapott összeget Ć ĂĄltalĂĄban soknak tartotta. Meg kellett vele kĂŒzdeni sokszor, hogy elfogadja. NehĂ©z volt legyĆzni az önzetlensĂ©gĂ©t, s elszĂĄmolni vele. Nem vĂĄllalt el minden problĂ©mĂĄt. Nem mondta azt, hogy kĂ©pes csodĂĄt tenni. Nem garantĂĄlt gyĂłgyulĂĄst.
A gyĂłgyĂtĂĄs a következĆkĂ©pp zajlott: a beteg megszabadult felsĆ ruhĂĄitĂłl, lepedĆjĂ©t a vizsgĂĄlĂłasztalra terĂtette. FelfekĂŒdt. Egy ideig nem törtĂ©nt semmi, csak a rĂĄdiĂł szĂłlt hangosan. BizakodĂł vĂĄrakozĂĄs volt a levegĆben, s valami idĆn kĂvĂŒlisĂ©g. Ć a szĂ©kĂ©n ĂŒlt mĂ©lyen magĂĄba roskadva. NĂ©ha mozdulatokat tett a kezĂ©vel, de jobb volt nem figyelni rĂĄ a befelĂ© fordulĂĄs ĂĄldott pillanatai alatt. AztĂĄn a vizsgĂĄlĂłasztalhoz lĂ©pett, s ott munkĂĄlkodott Ășgy, hogy nem Ă©rt egy ujjal sem a beteghez. MegkĂ©rdezte tĆle, hogyan Ă©rzi magĂĄt. ĂltalĂĄban ilyenkor jelent meg az ember mellkasĂĄban kisebb nyomĂĄs, s szĂĄjĂĄban valamilyen sĂłs-savas Ăz, mint amikor gyerekkoromban a lĂĄmpaelem elektrĂłdĂĄit a nyelvemhez Ă©rintettem. Nem volt jĂł Ă©rzĂ©s, de kifejezetten rossz sem. Kb. 15 percig tartott a dolog, elĆször hasra, majd hĂĄtra fekĂŒdve. A felöltözĂ©s utĂĄn csinĂĄlt nĂ©hĂĄny csontkovĂĄcs fogĂĄst, de lĂĄthatĂł volt, hogy nem igazĂĄn szakmĂĄja a manuĂĄlis terĂĄpia.
Az elsĆ hĂ©t vĂ©ge felĂ© Ă©rezhetĆen megnĆtt az ember energiĂĄja. Nem fĂĄradt el. KihĂșzta magĂĄt. A mĂĄsodik hĂ©t vĂ©gĂ©re mĂĄr nem jĂĄrt, hanem pattogott. Jobban aludt. Ha nem tudtad felkeresni, mert mĂĄshol voltĂĄl, s ha nagy volt a baj, fel lehetett hĂvni, megbeszĂ©lni vele egy idĆpontot, amikor le kellett nyugodtan fekĂŒdni valahol 20 percre. Ugyanazt a sĂłs Ă©rzĂ©st Ă©reztem ilyenkor is a szĂĄmban (ma, amikor a telefonom kĂ©pernyĆjĂ©nek egy pontjĂĄt megĂ©rintve bekapcsolom a gĂĄzkazĂĄnt, amely 30 kilomĂ©terre van tĆlem, ez nem is tƱnik mĂĄr olyan rendkĂvĂŒlinek). IsmeretsĂ©gi körĂŒnkbĆl sokan jĂĄrtak hozzĂĄ.
Elmondta, hogy akkor fedezte fel gyĂłgyĂtĂł kĂ©pessĂ©gĂ©t, amikor egyszer a macskĂĄjuk evĂ©s közben fulladozni kezdett, s Ć meglĂĄtta, hogy hol van elakadva benne a falat, s azt egy mozdulattal kibillentette a helyĂ©rĆl, anĂ©lkĂŒl, hogy a macskĂĄhoz Ă©rt volna.
Sok Ă©v telt el. MĂĄr nem Ă©ltĂŒnk MoszkvĂĄban, de amikor arra jĂĄrtunk, igyekeztĂŒnk felhĂvni s felkeresni. JĂł volt megfĂŒrödni a jĂłindulatĂĄban Ă©s hatĂĄrtalan barĂĄtsĂĄgĂĄban. TĂĄrsadalomrĂłl, politikĂĄrĂłl jobb volt nem beszĂ©lni vele. NĂ©ha kommentĂĄlta a hangos rĂĄdiĂł hĂreit. SzĂnĂ©szekkel, sportolĂłkkal, s mĂĄs nagy tehetsĂ©gƱ emberekkel Ă©reztem sokszor ugyanezt: az ĆstehetsĂ©g Ă©s a tisztĂĄnlĂĄtĂĄs nem jĂĄr egyĂŒtt feltĂ©tlenĂŒl. InkĂĄbb ĂŒdĂtĆ kivĂ©tel.
Egy idĆ utĂĄn rĂĄjöttem, hogy nem szabad semmit sem megdicsĂ©rni, ami az asztalĂĄn lĂĄttam â kis kĂ©pet vagy kĂ©peslapot, jelvĂ©nyt vagy pici ikont, mert azonnal nekem ajĂĄndĂ©kozta, megfellebbezhetetlenĂŒl. Ćsz tĂĄjĂĄn, kĂ©szĂŒlve a talĂĄlkozĂłnkra, mindig hozott almĂĄt a telkĂ©rĆl.
Egy hideg dĂ©lelĆttön komornak talĂĄltam. âMegjĂĄrtam. Nagyon megjĂĄrtamâ â mondta leverten. KiderĂŒlt, hogy leĂĄlltak a vesĂ©i. Egyszer, amikor az otthoni vĂĄrosi telefonon hĂvtam, amit a felesĂ©ge vett fel, s Ă©rdeklĆdtem a hogylĂ©tĂ©rĆl, az asszony kifakadt: âSoha nem volt kĂ©pes vigyĂĄzni magĂĄra! Az összes energiĂĄjĂĄt a betegekre pazarolta, akik közĂŒl sokan csak neki köszönhetĆen Ă©lnekâŠ, Ć megâŠszenved. Mindig is kĂ©ptelen volt gyĂłgyĂtani önmagĂĄt.â
MĂĄr rĂ©gen nem tudok rĂłla semmit. Nem akarom tudni, Ă©l-e, hal-e. KĂ©pe a falunkon lĂłg. JĂł rĂĄnĂ©zni, mert tekintete tele van izzĂł eleven sugĂĄrzĂł energiĂĄval, jĂłindulattal Ă©s bĂztatĂĄssal.
SzatmĂĄri IstvĂĄn